Érd megyei jogú város a budapesti agglomerációban, Pest megyében, az Érdi járás székhelye. Érd 1978 óta város, 2006 óta megyei jogú város. Érd Pest megye legnagyobb lakószámú városa, de nem székhelye, így az egyetlen olyan magyarországi város, ami egy megye legnépesebb városaként nem megyeszékhely. 

Érd mai területén a legrégebbi idők óta megtalálhatók az emberi élet nyomai. A Fundoklia-völgyben tárták fel a neandervölgyi ember vadásztelepét. 

Az Óváros feletti Kakukk-hegy folytatását képező Sánc-hegyen, miként neve is mutatja, bronzkori (Kr.e. 1600 körüli) földvár nyomai láthatók, ahol később a rómaiak is őrtornyot tartottak fenn. 

Érd mai közigazgatási területét véve alapul, területünkön a honfoglalást követően több falu is kialakult: Érd, Székely, Deszka és Berki. A török időkben ezek közül több elpusztult, elnéptelenedett. Egy részükön vagy közelükben később nagybirtokosaink majorságokat létesítettek.

A mai Érd folyamatosan – bár nemzetiségét tekintve változó lakott magja a mai Óváros volt. Érd első okleveles említése 1243-ból ismert.

A török hódoltsághoz vezető végzetes mohácsi csata évében, 1526-ban válik Érd és kastélya országos hírű hellyé. II. Lajos király a közelgő török had elé vonulva az ősi hadiúton kb. 3 ezer fős kis seregével, először Érden táborozott le. Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi kapitány, zalai főispán, országbíró itteni kúriájában szállt meg július 20-át követően jó pár napig.

A mohácsi csatát követően – ahol elesett Sárkány Ambrus is – a törökök nem vették rögtön birtokba Érdet, csak Székesfehérvár bevétele (1543) után kapcsolták a budai szandzsákhoz. Mint ismeretes a törökök a meghódított területek váraiba elsősorban leigázott népek fiait helyezték katonának. Így kerülhettek Érdre nem csak törökök, hanem szerbek is. Néhány családnak Érden török eredetű neve van: Kávrán, Kurán, Deffent, Csibrák, Bandzi stb. A 15 éves háborúban mind Érd, mind Berki elnéptelenedett. A magyar lakosság helyére feltételezések szerint 1630 körül – miként Ercsibe. Tökölre – Érdre a törökök elől menekülő délszlávok költöztek. Kutatások szerint zömük Szarajevó környéki bunyevác, dalmát, horvát volt, jóllehet a helyi lakosság őket is rácoknak nevezte, akárcsak a szerbeket. (Egyházi források később illérként is említi a népcsoportot.) Elkülöníti azonban őket i-ző nyelvjárásuk és katolikus hitük. Néhány családnév körükből: Bilics, Romics, Tokics, Polákovics, Kokics, Jovicza stb

A török uralom utáni újjáépítésben a Szapáry, majd az Illésházy család játszott meghatározó szerepet Érden.

Illésházy Miklós (1653–1723) 1722-ben váltotta vissza Érdet.

Illésházy József (1700–1766) csak rövid ideig volt Érd birtokosa, mert 1735–1752 között ő is elzálogosította azt báró Pongrácz Andrásnak, majd annak lányán keresztül báró Péterffy Jánosnak. A Péterffy család építtette a Kálvária-hegyen lévő Szenvedő Krisztus kápolnát. (1749).

Illésházy János (?-1799) tette a legtöbbet Érd szépítéséért. 1774-ben toronnyal bővítette a még Szapáry idején újjáépített Szent Mihály-templomot és emeletet húzatott az új plébániaházra. A templomkertet szobrokkal (pl. Nepomuki Szent János), keresztekkel ékesítette. Elkészíttette Szent Walburga szobrát és az újjáépített kastélyban egy kis kápolnát alakíttatott ki. Az ő idejében, 1776-ban kapott Érd (feltehetően egy korábbi de megszűnt státusz után) ismét mezővárosi rangot.

Illésházy István (1762–1838) Érdnek országos vásártartási jogot szerzett. Tőle Batthyány Fülöp herceg vásárolta meg Érdet.  Az ő rövid, húsz évnyi birtoklására esik az 1838. évi nagy dunai árvíz. Az elpusztult település helyett alapította a herceg Újvárost, a folyótól kissé távolabb eső területen (Fülöpváros). Ekkortájt épülhetett a fehérvári országút és az Újvárosba vezető út sarkán a Pelikán-fogadó, későbbi Batthyány–Wimpffen–Károlyi-kastély (ma: Magyar Földrajzi Múzeum).

1848-ban Érd, a Lánchíd építésének támogatásával kitűnt görög származású bécsi bankár, Sina György báró tulajdonába került. Fia, Sina Simon – aki apján is túltett mecénási bőkezűségével – a kastélyt 1869-ben neoreneszánsz stílusban átépíttette és jelentősen kibővíttette.  Halála (1876) után lánya, Anasztázia gróf Wimpffen Viktorral kötött házassága révén Érd a sváb származású Wimpffen család kezébe került. A Wimpffenek után 1911-ben a Károlyi grófok váltak Érd legnagyobb birtokosaivá.

Az 1920-as évek második felét követően a Károlyi család (gróf Károlyi Imre és fia, Gyula) fokozatosan felparcellázták több mint 3 ezer holdnyi itteni – jórészt erdőből és gyümölcsösből álló – birtokrészüket. A viszonylagos olcsó telekárak és a közeli munkahelyekre való bejárás lehetősége miatt később az ország minden részéből érkeztek betelepülők. A kezdeti üdülőtelepből hamarosan a főváros környéki agglomeráció legnagyobb települése, "Közép-Európa legnagyobb falva” jött létre. A meggondolatlan és gyorsütemű telepítés a háború után még évtizedekig nyomasztó gondok (vízhiány, magas talajvíz, járhatatlan utak stb.) forrásává vált. Jelentősebb gyáripar itt nem alakult ki, csak a hagyományos malomipar (dunai hajómalmok) és a téglagyártás fejlődött tovább korszerűbb formában és kisebb üzemek keletkeztek. (Mezőgép, Texelektro, ÉRUSZ, Kenyérgyár stb.)

Érden hagyományosan jellemző gazdasági ág volt a szőlőtermelés és a juhtartás. Fényes Elek statisztikus Magyarország geographiai szótárában 1851-ben így ír Érdről: „Fő gazdasága szőlőhegyében áll, mely igen becses bort terem”. Ez az 1870-es, 80-as évek filoxérajárványai következtében lehanyatlott, helyére az őszibarack-termesztés lépett. Megmaradt emlékei az óvárosi Gyorma (mélyút) falába vájt lyukpincék. A juhászat színterei, a 18-19. századi majorok (Erlakovecz, Fülöp major stb.) a szocialista téeszesedés korában kerültek lebontásra.

A városias jellegű központ kialakulása 1972-ben kezdődött a buszpályaudvarként is szolgáló üzletkomplexum létesítésével, folytatódott a lakóteleppel és az ÁFÉSZ-Áruházzal, s az utóbbi években nyer valóban színvonalas külsőt a Budai úti üzleti-szolgáltató épületsor felépítésével.

A Termál Szálló 1990. évi felépülésével az Óváros fürdőhellyé vált, ez új turisztikai perspektívát jelentett akkoriban Érd számára, a fürdőt és a hotelt azonban 2015-ben adósságai miatt be kellett záratnia az önkormányzatnak (a hozzá kapcsolódó, közkedvelt artézi kút üzemeltését azonban átvették). Jelenleg az épület árverésének előkészítése folyik.

Az 1910-1980 között üzemelő téglagyár kéményét 2016. augusztus 31-én (a nyilvánosság kizárásával) felrobbantották, a terület kirándulóhellyé alakítását tervezik.

1977-ben a 11. Honi Légvédelmi Rakétadandár harcálláspontja Érdre költözött. A dandár előbb ezred szintre alakult át, majd 2000-ben felszámolásra került, és a helyőrség megszűnt. Az objektum egyes részeit, a mai napig őrzik.

Forrás: Wikipedia